Vízjáték-gépház Potsdamban, a Sanssouci kastély kertjében

 

 

 

 

 

Részletek: ...

 

Vízjátékok Hellbrunnban

 

Részletek: ...

 

 

Vízben gazdag az  őskor óta lakott osztrák település, Hallstatt

Alig nyolcszázan lakják ezt a ma már világhírű, csodás látványt nyújtó tóparti falut a hegyek közé elrejtve, Salzburgtól 78 kilométer távolságra. Érdekességei többek között a hatalmas vízesés, a vízimalom, továbbá az egykori sóbányában kialakított múzeum és az őskori temetkezési, régészeti maradványok.

 

Víztorony Párizsban, a bazilika kupolájából nézve

Párizs egyik híressége az északi oldalon lévő domb (Montmarte negyed/ tetején emelkedő katolikus templom, a Basilique du Sacré-Cœur / Párizs Szent Szíve Bazilika/. 1875 és 1919 között épült. A székesegyház 91 méter magas, tengerszint feletti magassága a kupolában 213 méter, így az Eiffel-torony után a második legmagasabb épület a fények városában.

 

32 tó a királyi parkban, Versailles-ban

A Párizshoz közeli kisváros,  Versailles 1682-ben lett királyi főváros. Több fényűző palotaépületben és a csodás kert 32 kerti tavában, szobrokban, gyönyörködhet a látogató. Itt minden a francia királyok egykori gazdagságáról szól.

 

 

 

Víztároló medencék a felszín alatt

Tisztább lesz a Sebes-Körös

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal tájékoztatása

Ez annak köszönhető, hogy Nagyváradnál egy olyan szerkezetet üzemeltek be, amely összegyűjti a folyóból a hulladékot

A víztisztító technológia a folyóban úszó hulladékot mozgatható karon keresztül állítja meg és gyűjtőtartályba irányítja. A begyűjtést követően pedig újrahasznosítják.

A projekt a magánszektor kezdeményezésére, a civil szektor és a hatóságok együttműködésével valósulhatott meg.

A Szamoson is hasonló beruházást valósítanak meg és további úszó hulladék összegyűjtésére alkalmas szerkezetet hoznak majd létre

Már tavaly is problémát okozott a Tiszán és a Szamoson át Magyarországra érkező nagy mennyiségű hulladék. Ezekre is részben megoldást jelent a rendszer alkalmazása.
Forrás: www.facebook.com/energiahivatal/

 

 

 

 

 

"A szivacsvárosokat a földművelés és a vízgazdálkodás

ősi bölcsessége ihlette, amelyek egyszerű eszközöket használnak arra,

hogy a globális felszínt hatalmas léptékben, fenntartható módon alakítsák át."

 

Részletek: ...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szökőkút kutyáknak 

 

 Részletek: ......

 

Elfagytak a vízvezetékek

 

 

"....Texas lakosságának egynegyede, 7 millió ember kapott felszólítást,

hogy csak forralva fogyasszák a csapvízet, mert az alacsony víznyomás lehetővé tette

a baktériumok elszaporodását a rendszerben. A vízhiánynak már van halálos áldozata is,

Abilene-ben egy férfi meghalt, mert az egészségügyi intézményben

víz nélkül lehetetlenné vált az orvosi beavatkozás..."  Tovább:... 

(Forrás: 24.hu)

 

 

 

 

 

 

 

Egy érdekes nevű tó az USA Massaschusetts államában
Tovább: ....... Chargoggagoggmanchauggagoggchaubunagungamaugg-tó

 

 

 

 

 

"Vizes" látványosságok: Halakban gazdag patakok Erdélyben

 

Tovább:.......   

 

 

 

  

Magyarok segítik továbbra is Belgrád jobb vízellátását

  DUNA-KÚT Kft. is bemutatkozott a Budapesti Víz Világtalálkozóhoz kapcsolódó nemzetközi vízipari kiállításon.  A Fővárosi Vízművek kiállítóhelyén lévő standjukat meglátogatta Dragan Djordjevic a Belgrádi Vízművek vezérigazgatója.

A vezérigazgatótól megtudtuk, hogy Belgrád vízellátásának 40%-át az 1960-as,  '70-es években  épült RANEY típusú csáposkutakból biztosítják.  A kutak elhasználódtak, teljes felújításuk szükségessé vált.  Az egyik kút rekonstrukciójára kiírt nemzetközi pályázatot a Fővárosi Vízművek leányvállalata, a DUNA-KÚT Kft. nyerte el. A munkálatok nemrég fejeződtek be, a kút vízhozama jelentősen nőtt. A magyar szakemberek munkájával teljesen elégedettek Belgrádban, így további kutak rekonstrukciójára szerződnek a Kft.-vel.

 

 A képen  Dragan Djordjevic, a Belgrádi Vízművek vezérigazgatója és Horvát Róbert, a DUNA:KÚT Kft. belgrádi munkáiért felelős koordinátora látható.

 

 

 Nemzetközi versenyen álltak helyt a BÁCSVÍZ kecskeméti szerelői

 

  Bukarestben rendezett szakmai kiállítással egybekötött ágazati szerelőversenyt a Román Víziközmű Szövetség (ARA), szeptember 23-25. között. A megmérettetés mezőnye nemzetközi volt: a 11 román csapat mellett 1-1 csapat kapott meghívást Magyarországról és Moldáviából is. Hazánkat -- és egyben Kecskemétet is -- a BÁCSVÍZ Zrt. vízhálózati szerelői képviselhették, akik remekül helytálltak: az erős mezőnyben, az 5. helyen végeztek.

 

Tovább: ...........http://vizinform.hu/pic/kepek/bacsviz_siker.pdf

 

 

         

Szerbiában a  DUNA-KÚT Kft.

 Magyar szakemberek segítik Belgrád jobb ivóvízellátását

   A DUNA-KÚT Kft. nyílt, nemzetközi, közbeszerzési pályázaton nyerte el egy elhasznált, már rendkívül kis vízhozamú - ugyanakkor Belgrád vízellátásában jelentős szerepet játszó - csáposkút teljes rekonstrukciójának tervezését és kivitelezését.

 A munkálatok során új (25-45 méter hosszú) rozsdamentes, hídszűrős csápokat sajtoltak ki Laár Sándor fúrómester vezetésével. A rekonstrukciót a több évtizedes kútépítési tapasztalatokkal rendelkező kiváló szakember, Csóka Gyula műszaki igazgató felügyeli.

 A kútrekonstrukcióra világcégek is pályáztak. A DUNA-KÚT Kft. pályázati sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy Európában a cég rendelkezik a legnagyobb referenciával az ún. RANEY technológiájával épített csáposkutakkal kapcsolatban.  Esélyüket növelte kedvező ár-és határidőajánlatuk - tájékoztatta a Vízinform.hu-t  Csóka Gyula, a Kft. műszaki igazgatója.

 

  

 Képünkön: Laár Sándor kútmester és csapata a  műszaki igazgató társaságában, az R17. sz. kútnál

 

  

 

Tallózás a nemzetközi szakirodalomban 

 

 

Várszegi Csaba szerkesztésében megjelent a Víziközmű világhíradó 2019. évi második száma.

 

A tartalomból:

 

Kutyák segítik az ivóvízcsővek sérüléseinek megtalálását. Egyre több nyugati  országban hasznosítják a "szürkevizet" és az esővizet. Tisztított szennyvizet használnak az élelmiszer-termelésben.

 

Részletek: http://www.vizinform.hu/pic/kepek/vilhir_2019_2.pdf

 

Nemzetközi színtéren a DUNA-KÚT Kft.

 

Már Szerbia fővárosában, Belgrádban is dolgoznak a vízmű kutak "orvosai", szakemberei. A Kft. nyílt, nemzetközi közbeszerzési pályázaton nyerte el egy elhasznált, már kevés vizet adó, ugyanakkor Belgrád vízellátásában jelentős szerepet játszó csáposkút teljes rekonstrukciójára kiírt pályázatot. A munkára világcégek is pályáztak. A DUNA-KÚT Kft. győzelméhez nagyban hozzájárult, hogy az ún.RANEY technológiájával épített csáposkutak területén Európában a cég rendelkezik a legnagyobb tapasztalattal, referenciával. Esélyüket növelte kedvező ár-és határidőajánlatuk -tudtuk meg Csóka Gyula műszaki igazgatótól.

  

A belgrádi látkép: Vlada Marinkovic alkotása /wikipedia.org; a többi kép illusztráció/ 

 

 

 

 

 

   Kínai delegáció látogatása Kecskeméten

 

A Magyar Víziközmű Szövetség meghívására a napokban harmadik alkalommal járt hazánkban szakmai küldöttség a Pekingi Vízmű Vállalat képviseletében. A vendégek magyarországi útjuk során július 25-én Kecskemétre is ellátogattak, ahol a BÁCSVÍZ Zrt. II. számú vízműtelepén tettek látogatást.

 

Részletek:  http://www.vizinform.hu/pic/kepek/bacsviz_kina.pdf

 

 

 

 

 

 

 

 "Megelőzni a vízválságot", a sok víz - kevés víz - szennyezett víz esetén: vcltak  a fő témakörei a 2019. évi Budapesti Víz Világtalálkozónak

 2019. október 15-16-17-én. államfők, politikai döntéshozók, szaktekintélyek érkezntek Budapestre, szerte a nagyvilágból.  A Millenárison megtartott rendezvényhez vízipari szakkiállítás kapcsolódott:  "Digitális  és természetközeli fenntartható megoldások" címmel.

 

/Kép: Deák Ferenc/

 

Az FCSM Zrt. standja a szakkiállításon 

 

 

 

Tallózás a nemzetközi víziközmű folyóiratokban

 Víziközmű világhíradó 2019. évi 1. száma

A tartalomból:

- Üzembe helyezték Európa legkorszerűbb vízművét

- Az ózonos szennyvízkezelés hátrányai

- Egészségügyi biztonság az elosztóhálózatban

- 80%-os vízveszteség Horvátországban

Tovább: http://www.vizinform.hu/pic/kepek/vilhir_19_1.pdf 

 

 

 

 

 

A tetőteraszokon ameddig a szem ellát mindenütt víztárolók láthatók. Így oldják meg a melegvíz-ellátást, hiszen itt mindig süt a nap.

 

Deák Ferenc képei Vinjalesből (Kuba)

 

Vonaton szállítják a vizet Indiában

 Részletek: https://www.youtube.com/watch?v=n8sUPtCq1Zw

 

 

"Wasser Berlin" helyett: "Tausendwasser"

 

Negyedszázad elteltével nem rendeznek "Wasser Berlin International" elnevezésű konferenciákkal egybekötött nemzetközi szakkiállítást és vásárt.

 

Tovább: http://www.vizinform.hu/pic/kepek/tausendwasser.pdf

 

A lépen a Tausendwasser helyszíne látható 

 

 

 

Tallózás a nemzetközi víziközmű folyóiratokban

 

 Várszegi Csaba   szerkesztésében megjelent a Víziközmű világhíradó 2018. évi 3. száma 

Tovább: http://www.vizinform.hu/pic/kepek/vilhir_2018_03.pdf

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tallózás a nemzetközi víziközmű folyóiratokban

 

 Várszegi Csaba   szerkesztésében megjelent a Víziközmű világhíradó 2018. évi 2. száma 

Tovább: 

http://www.vizinform.hu/pic/kepek/vilhir18_2.2.pdf 

  

   

 

VÍZ VILÁGFÓRUM  2018 Brazíliavárosban

Brazília fővárosában március 19-én megkezdődött a 2016.évi budapesti rendezvény folytatása, a VÍZ VILÁGFÓRUM.

A megnyitó plenáris ülésen beszédet mondott Áder János köztársasági elnök.

 

A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Braz%C3%ADliav%C3%A1ros#/media/File:Montagem_Bras%C3%ADlia.jpg

    

 

 

 

 

Várszegi Csaba szerkesztésében megjelent a

Víziközmű világhíradó 2018. évi első száma

 A tartalomból:

 Még több ezer  fel nem robbant bomba található Ausztriában a felszín alatt;  Nem veszélyesek a sértetlen azbesztcement vízcsővek; A foszfor körforgása;  Szaud-Arábiában egy tengervíz-sótalanító telep energiaellátását a világ legnagyobb napelem-parkja működteti;  A higany egy ketyegő bomba; Földünkön évente 2000 tonna higany (ebből Európában 70 tonna) szennyezi a környezetet.

Tovább:..... http://www.vizinform.hu/pic/kepek/vilhir2018_1.1.pdf

 

 

 

Várszegi Csaba szerkesztésében megjelent a Víziközmű Világhíradó 2017. évi harmadik száma

 http://www.vizinform.hu/pic/kepek/vilhir_2017_nov.pdf

 

 

A tartalomból:

 

130 új vízierőmű Ausztriában   -   Gépjármű  üzemanyagot termelnek a szennyvíztisztítók  -  9   frankot fizetnek a  svájciak  évente a negyedik fokozatú szennyvíztisztításért  - 13 év alatt 4 millió tonna műanyag szennyezte a környezetet  -  A túlzott takarékosságnak pangó vízhálózat, magas alapdíj a következménye

 

  

 

 

 

 

Áder János köztársasági elnök beszéde a 8. Víz Világfórum megnyitó ülésén, a Vízügyi Elnöki Testület jelentésének bemutatóján Brazíliavárosban:

http://www.keh.hu/beszedek/2497-Ader_Janos_koztarsasagi_elnok_beszede_a_8._Viz_Vilagforum_megnyito_ulesen_a_Vizugyi_Elnoki_Testulet_jelentesenek_bemutatojan_Braziliavarosban&pnr=1

 

A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Braz%C3%ADliav%C3%A1ros#/media/File:Montagem_Bras%C3%ADlia.jpg

    

 

 

 

Víziközmű innováció

Sorozatot indítunk azzal a céllal, hogy bemutassuk azokat az újításokat, szabadalmakat, melyek bevezetésével, alkalmazásával hatékonyabb, eredményesebb lett a víziközmű szolgáltatás.

Elsőnek a DUNA-KÚT Kft. szakemberei által kifejlesztett, olyan technológiát mutatunk be, amely révén a törpecsáposkutak biztonságosabban működnek, vízhozamuk nagyobb lett, valamint olyan helyeken is megépíthetők ahol a korábban a hidrogeológiai viszonyok miatt nem volt lehetséges.

http://www.vizinform.hu/pic/kepek/csaposkutak.pdf

Képünkön egy csáposkút-sor látható a Szentendrei-szigeten

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bécs az Alpokból kapja ivóvizét

A császárváros  ivóvize két magashegyi vízvezetéken (Hochquellenwasserleitung) gravitációs úton folyik le az Alpok vízforrásaiból.

Az egyik kiindulópontja: 200 km-re Bécstől Steiermarkban Wildalpen; a másik a hazánkhoz közeli Rax és Schneeberg hegységek közötti Kaiserbrunn, Reichenau an der Rax közelében. 

Mindkét helyen látványos vízmű múzeumban mutatják be  a forrásfoglalások, vízvezetékek XIX.századi építését, a vízkincs megszerzésének nehézségeit, Bécs vízellátási rendszerét.

 

 

 

 

  Képeinken: a Wasserleitunsmuseum Kaiserbrunn, a közeli forrásfoglalás és a kristálytiszta Schwarza folyó látható.

Ez a múzeum hétvégeken, ünnepnapokon májustól november végéig ingyenesen látogatható.

 

  

 

 

 

Egy csodás hely Szlovéniában, közel a zalai dombokhoz

 

Gyógyító energiapark a Bakonaki-tónál

 

 

A magyar-szlovén határtól néhány km-re található egy kis magyarok lakta falu: Dobronak (szlovénul: Dobrovnik).  A  község határában a Bakonaki-tó térségét a természet  450 méter átmérőjű területen  csodás gyógyító  energiákkal látta el.  26 ponton (ahol padok találhatók) időben korlátozottan és ismétlődő tartózkodás esetén,  a legkülönfélébb egészségi problémákra, betegségekre találhat gyógyulást az idelátogató. Az egészségeseket is ellazítja, megnyugtatja és energiával tölti fel ez a csodás hely. A park közepén a Szent Vid kápolna bejárata elől terjed szét a gyógyító, erősítő energia. A kápolna szomszédságában ered a Szent Vid forrásvíz, melynek jótékony hatását az idelátogatók hallás-és látásuk javulásával igazolták. A park látogatása ingyenes.

Tovább:.......   http://www.vizinform.hu/pic/kepek/bakonaki.pdf 

 

 

 

 

 

Már 70 országban ismerik a vízművesek a HAWLE nevet

Így lett egy találmányból világmárka

1948-ban egy új vízelzáró szerelvény, a gumibevonatú zárónyelvű tolózár feltalálásával, megalkotásával született -  a már 70 országban jelenlévő Hawle cég.

A víz- és gázellátáshoz, szennyvízelvezetéshez szükséges termékeiket, szolgáltatásaikat a minőség, innováció, vevőközpontúság jellemzi.

Tovább: http://vizinform.hu/pic/kepek/hawle_cegcsoport.pdf

Néhány példa a Hawle gyárakra és kereskedésekre

  

 

A Budapest Nyilatkozat 2016  elfogadásával fejeződött be a Világtalálkozó

A 117 országból érkezett küldöttek -állam- és kormányfők, vízügyi szakemberek, a Világbank képviselői  - megoldási javaslatokat fogalmaztak meg Földünk vízgazdálkodása, az egészséges ivóvíz biztosítása, a szennyvíz elvezetése-tisztítása érdekében.

A Budapest Víz Világtalálkozó programján  52 panelbeszélgetésen, civil- tudástechnológiai- női- ifjúsági fórumon vitatták meg a bolygónk minden országát, nemzetét összekötő - vízzel kapcsolatos kérdéseket.

Kép: http://www.budapestwatersummit.hu/

Példaértékű hazánkban az ár-és belvízvédelem   

Többek között a magyarországi ár- és belvízvédelemről adtak színvonalas tájékoztatást a szakemberek  az Országos Vízügyi Főigazgatóság standján a "Budapest Víz Világtalálkozó 2016" Expón.

 

Innováviós nap a Budapest Víz Világtalálkozón

2016. november 29.

Innovációs Fődíjat nyert a PURECO cég és a Fővárosi Vízművek közösen kifejlesztett víztisztítási technológiája a "Budapest Víz Világtalálkozó 2016" vízipari expóján.

Kép: Deák Ferenc

A legújabb vízipari technológiákat mutatják be a kiállítók. Ötven vízipari cég,  tudományos szervezet, intézmény  jelent meg kiállítóként a világtalálkozóhoz kapcsolódó expón.

Az expó főszponzora: az öt földrészen szolgáltató Veolia világcég magyarországi szolgáltató leányvállalata.

Kép: Deák ferenc

   A szentendrei székhelyű HAWLE Szerelvénygyártó és Forgalmazó Kft. is kiállította világszínvonalú termékeit a "Budapest Víz Világtalálkozó 2016" Expóján. 
  A kilenc országban jelen lévő HAWLE cégcsoport  Törökországban gyártott kiváló minőségű ÖZKAN termékeit is forgalmazzák  - tudtuk meg Kuzma Lilla termékmenedzsertől.     

                                                                                                       

A csáposkutak építője, szakértője,   a  Duna-Kút Víziközmű Építő és Szolgáltató Kft. is bemutatkozott a Budapest Víz Világtalálkozó 2016 Expóján.

Kép: Deák Ferenc

    

 

Az Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV Zrt.) kiállításán az egyik legkorszerűbb víztisztítási technológiát, a membrános ultraszűrést ismerhetik meg a BWS Expó látogatói.  Ilyen víztisztítást alkalmaz az ÉRV Zrt. a Lázbérci és a Szilvásvárad-Szalajka Vízművekben.

Kép: Deák Ferenc

A Lázbérci Víztisztító Mű vízkivételi műtárgya

A hazánkban  már elterjedt - vízlopást megakadályozó - vízmérőkre szerelt műanyag gyűrűt, a VIPAK-ot  mutatja be az Expó külföldi látogatóinak a székesfehérvári  Interex-WAGA Kft. képviselője.

Kép: Deák Ferenc

 A "Budapest Víz Világtalálkozóhoz" kapcsolódó Expón a RollingSon cég standján láttuk ezeket a csaptelepeket. Baloldalon egy hagyományos, jobboldalon egy olyan látható, amelyik: takarékosabb (egységnyi idő alatt kevesebb víz folyik ki);   vandálok nem tudják tönkre tenni;  és higiénikusabb, kisebb a fertőzés veszélye,  ugyanis nem kell hozzáérni az elzáráshoz. Ezeket a csapokat a francia DELABIE cég gyártja és a magyar RollingSon cég forgalmazza.

Kép: Deák Ferenc  

2016. november 28.

 

A Millenáris Park rendezvényközpontjában  megkezdődött  a "Budapest Víz Világtalálkozó 2016".

Képünkön: Áder János köztársasági elnök és Peter Thomson, az ENSZ Közgyűlés elnöke tájékoztatja a sajtó képviselőit.

   100 éve még két milliárdan voltak,  ma már több mint 7 millárdan lakunk Földünkön, miközben a vízkészletek nem nőttek, sőt jelentős részük elszennyeződött.  15 éve még az olajkészletek csökkenésével foglalkoztak - ma már az iható  víz hiánya jelenti a legnagyobb problémát Földünkön - hangzott el a köztársasági elnök tájékoztatóján.  A víz nem helyettesíthető, semmivel sem pótolható. "Újra kell gombolni a kabátot!"  Politikai, gazdasági, társadalmi változások szükségesek, hogy a vízért való küzdelem ne vezessen belső és nemzetközi konfliktusokhoz a Föld országaiban! 

                                                               

Áder János, Magyarország köztársasági elnöke szeptember 19-én a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központjában

"Klímaváltozás, vízválság, egészség. Merre tart a világ? Mit tegyünk?" címmel tartott előadást.

 

Földünk melegedése, az éghajlatváltozás, az aszályok gyakorisága  jelentősen csökkenti  bolygónk amúgy is kevés iható vízkészletét, ami mindössze 0,007%-a a teljes vízmennyiségnek.  Ez is hozzájárul a napjainkra jellemző népvándorláshoz - tudtuk meg többek között a hallgatókat is bevonó előadásból.

   Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában - néhány ország kivételével - egyre nagyobb a vízhiányos terület és a szennyvíz elvezetés - és tisztítás  hiánya miatt elszennyeződtek a meglévő ivóvízforrások.  Európán túl, Földünk jelentős részén  a vezetékes vizet még fogmosásra sem szabad használni. 

   A leendő orvosoknak fel kell készülniük arra, hogy a  klímaváltozás miatt hazánkban új betegségek jelennek meg, melyek felismerése döntő jelentőségű a gyógyításhoz.

   A globális felmelegedés lassítása és a vízválság megoldása, az egészséges ivóvíz és a szennyvízelvezetés biztosítására a legtöbbet a nagyhatalmak tehetnek. A párizsi klímacsúcson végre megegyeztek az országok, így  két világhatalom: az Egyesült Államok és Kína is aláírta a közös megállapodást a felmelegedést okozó széndioxid kibocsátás csökkentésére. Sok a tennivaló, de elindult egy  optimizmusra okot adó folyamat - zárta előadását a köztársasági elnök.

Fotók: Deék Ferenc

Vízellátás áram nélkül - 2700 éve

Egy ókor óta működő iráni vízellátó rendszer (qanat) is a bekerült az UNESCO világörökségi helyszínei közé. A 2700 éve megbízhatóan működő, háztartásokat és mezőgazdaságot ellátó vízrendszer az iráni Gonabad városában közel 40ezer embernek biztosítja az élet egyik alapfeltételét.

A függőlegesen egymás alá épített víztározó aknákat enyhén lejtő járatok kötik össze, így szivattyúzás nélkül jut felszínre a víz.

 

A kép forrása: By Zereshk az angol Wikipédiáról, CC BY-SA 3.0 

 

Tartalom

•  Vízi Múzeum Lisszabonban
• 7. VÍíz Világfórum
• Brit-német összehasonlító tanulmány
• Nepál vízellátása
• Berlin vízellátásáról
• Vízenergia hasznosítás
• A Föld legnagyobb vízierőműve
• Épül a  világ legnagyobb víztározója
• Vízerőmű Kínában
• Jelentés a vízről /Somlyódi László professzor nyilatkozta/
• Miért ragaszkodik Kína Tibethez?
• Izraeli beszámoló
•  

Tallózás a nemzetközi víziközmű folyóiratokban

Várszegi Csaba szerkesztésében megjelent a Víziközmű világhíradó 2016. évi harmadik száma.

Vízi Múzeum Lisszabonban

Károlyi András képes úti beszámolója

Jó sorsom úgy hozta, hogy nemrég Lisszabonban jártam. Az efféle kirándulások előtt, mindig tájékozódtam a látnivalók felől. Most is így történt, az útikönyvben felfedeztem, hogy van a városban egy Vízi Múzeum, nosza, ezt látni kell.

 

 

   Tudni kell, hogy 1755-ben hatalmas földrengés elpusztította Lisszabont és a déli területeket. Ez után indult meg az a fejlődés, amely nemcsak újjáépítette, hanem a modern elvek szerinti új várost épített. E század végén épült meg az Alcantara völgy fölé emelkedő, 60-70 m magas oszlopokon álló gótikus boltíveken nyugvó, 941 m hosszú aquadukt is, mely a forrásvizeket vezette a városba.

    A helyi pletyka szerint az aktuális király megunta a szinte állandó vízhiányokat és utasítást adott a végleges megoldás kialakítására, kerül amibe kerül alapon. A vezetéket 1920 körül helyezték üzemen kívül, de ma is áll.

 

 

    A város vízellátása ma a Tejo folyó (ejtsd: Tezsu, mondják latin nevén Tagusnak is.) egy tiszta vizű mellékfolyójára épült völgyzárógátra támaszkodik. A vízművek a Lisszabon körüli agglomerációs területekkel együtt mintegy 3 millió lakost lát el napi 600 ezer m? ivóvízzel. Terveikben  jelentős fejlesztések szerepelnek. 

   A Tejo folyó mely tulajdonképpen a tengerbe, helyesebben az Atlanti óceánba tölcsér torkolattal folyik, helyenként Balaton szélességű.  Egy híd a folyón - a Vasco da Gama híd - a felhajtókkal 18 km hosszú.

 

 

 A múzeum, a Museu da Agua a Tejo partján egy dombon található. Nem a legjobbkor érkeztünk, mert egy keveset várni kellett az ebédidő végére. Addig módunk volt a szépen gondozott kertben körülnézni. Legérdekesebb volt itt a terméskőből kialakított cső-tömb, de találtunk régi nyomáscsökkentő szelepet és kettős beömlésű csigaházas szivattyú-öntvényt is.

 

 

    Nyitás után igen kedvesen fogadtak, különösen mikor egy vízmű könyv formájában átadtam a budapesti vízművek üdvözletét is. Először a vetítőteremben egy filmet tekinthettünk meg a mai vízellátási rendszerről. Az emeleten tablókon a kezdeti nehézségeket mutatták be. Itt különféle gyártmányú vízmérőkkel ismerkedhettünk, köztük egy ősi, saját fejlesztésű, billegő lapos mérő működő makettjével.

 

 

    A fő attrakció a mellette levő gépházban levő négy darab himbás gőzgép, melyek angol konstrukciójú, francia gyártmányú gépek. Az egyiket kedves vezetőnk egy villanymotor közreműködésével be is indította. A mai, kis méretű búvárszivattyús világban impozáns látvány a hatalmas gépóriás mozgása, a himba lengése, "himbálódzása".

 

 

Lisszabon igen szép, érdekes város, dimbes-dombos fekvésű. A  belváros központja, a Baixa igen élénk, nyüzsgő forgalmú, tele turistákkal. Aki teheti, látogassa meg!

 

Sokezer szakember, döntéshozó részvételével zajlott a koreai Daegu-ban a 7. Víz Világfórum

A Víz Világfórum a vízügy legfontosabb nemzetközi szimpóziuma. Az elsőt 1997-ben Marokkóban, Marrákesben tartották, majd ezt követően 2000-ben Hágában, 2003-ban Kiotóban, 2006-ban, Mexikóvárosban, 2009-ben pedig Isztambulban, 2012-ben Marseille-ben rendezték meg a fórumot.

A fő témák: éghajlatváltozás hatásai bolygónk vízkészletére; az egészséges ivóvíz és szennyvízelvezetés biztosítása mindazoknak, akik sajnos ezt nélkülözni kénytelenek.

Várszegi Csaba szerkesztésében megjelent a Víziközmű Világhíradó legújabb száma, amely ide kattinva olvasható.

Vízügyi  fogalomtár 33 nyelven

 

Vízmérő nélkül is számlázhatják a vízdíjat. Vannak olyan európai uniós országok, ahol nem kötelező a szigorú, szabványoknak megfelelő vízmérőhely kialakítás, és a mérés alapján történő számlázás.

Összehasonlító tanulmány Várszegi Csaba fordításában

Képünk egy olasz kisváros főutcáján készült: (Cinque Terre)

  

 

 

New York ivóvízellátása

A kínai fővárosban nem tanácsolják a csapvíz fogyasztását, - még fogmosásra sem. Vajon milyen a másik nyolcmilliós metropolisz, New York ivóvízellátása? Érdekes összeállítást olvashatunk - ide kattintva - Várszegi Csaba tollából.

 4663 víziközmű szolgáltató Németországban,

10 vízellátó cég működik Nagy Britanniában.

Melyik rendszer a  jobb?

Összefoglaló tanulmány Várszegi Csaba fordításában

1989-ben a brit vízszektort privatizálták és az OFWAT szabályzó hatóság felügyelete alá helyezték. Ez jelentősen megkülönbözteti a decentrálisan szervezett német rendszertől. Az írás összehasonlítja a brit és a német vízellátás helyzetét néhány kiválasztott paraméter kapcsán: régiók szerinti felosztás, a csőhálózat kora és állapota, vízórákkal való felszereltség, veszteségek, vízigények, minőség és díjak, valamint az éves beruházások a mai szinten. A tanulmány ide kattintva olvasható.

 

 

Előadás Nepál vízellátásáról a Magyar Hidrológiai Társaságban

Elképesztő szegénység mosolygó emberekkel, csodaszép pagodák, templomok, 8 000 méteres hegyek, ugyanakkor szmog, monszun és szörnyű állapotú közművek jellemzik a Kína és India között elterülő  köztársaságot, Nepált - tudtuk meg az MHT előadóülésén.

Nemzetközi felkérésre kapott megbízást egy szakértői csoport tagjaként Istókovics Zoltán, a Szegedi Vízmű Zrt. vezérigazgatója arra, hogy vizsgálják meg a vízhiánytól szenvedő nepáli főváros Kathmandu és környékének víziközműveit, majd tegyenek javaslatot a helyzet javítására.

Nepál Földünk egyik legszegényebb országa. A főváros és  agglomerációja 899 km², ahol 2,5 millió ember él.  A lélekszám növekedése folyamatos: több, mint 6%  évenként.  A közeli Himalája fehérlő hegyei és több hónapos monszun miatt úgy gondolhatnánk, hogy itt nem is lehet vízhiány.

1974 és 1981 között világbanki projekt keretében fejlesztették a vízellátó rendszereket. Ezek, az akkor korszerűnek nevezhető létesítmények az alábbi képeken látható lepusztult állapotba kerültek.

Az egészséges ivóvizet elsősorban a közművek állapota, az iskolázottság, a szakértelem hiánya és a lopások, a korrupció miatt nélkülözi az itt élő többségében hindu lakosság. Nepál mai kormányzata célul tűzte ki a helyzet javítását. Ehhez nyújtott segítséget Istókovics Zoltán és társai szakértő csapata.

Közkutak a fővárosban

 Vízmű gépházak belülről

Víztározó mdence

Víztisztító mű

Szent hely a vízmű területén

 

A vízművesek otthona ténylegesen is a gépház

Közúti csőjavítás

A csatornázást a  folyóba történő szennyvíz bevezetése jelenti

A képeket Istókovics Zoltántól kaptuk

 

 

 

Berlin vízellátásáról és vízművéről

Németország fővárosában -  a  3,5 milliós kozmopolisz  Berlinben - 7899 méter vízcsőhálózaton juttatja el a fogyasztókhoz az ivóvizet a  4500 munkatársat foglalkoztató  BWB /Berliner Wasser Betriebe/ víziközmű szolgáltató cég.

650 csőkútból és három csáposkútból  30-tól 170 méter mélységről  nyerik az ivóvizet.   Felszíni vizet nem emelnek ki, annak ellenére, hogy Berlin körül sok kisebb-nagyobb tó található. A kitermelt vizet nem klórozzák, csak vas-és mangántalanító technológiával kezelik.

A csapokból folyó víz minden városrészben egészséges, kiváló minőségű, kellemesen oltja a szomjat.

A BWB kapacitása 1,1 millió köbméter naponta. Az egy főre jutó háztartási vízfogyasztás 115 liter naponta.

A csatornahálózat 9600 km hosszú. A rákötési arány  99 százalékos.  A hat tisztítóműben teljes körű a szennyvíztisztítás.

Világviszonylatban is meglepően alacsony: mindössze 4% a megtermelt és az eladott-kifizetett víz különbsége, vagyis  az értékesítési veszteség. Ez a hálózat  jó állapotát és a  kedvező fizetési morált is jelzi. Magyarország vízműveinél ez a veszteség 10-20% közötti. Több országban, ahol a vezetékek nagyon rossz állapotban vannak, 40-50 százalékot is elér a hálózati veszteség.

Visszavásárolták a részvényeket a szakmai befektetőkről

A város szenátusa a korábbi privatizálás során tulajdont szerzett RWE és Veolia cégektől visszavásárolta a részvényeket, így 2013 szeptemberétől ismét Berlin városa az egyedüli tulajdonosa a BWB-nek.

Az esővíz elvezetéséért is fizetnek a berliniek

A víz és csatornadíj - úgy, mint nálunk - kéttényezős, vagyis alapdíjtól és a ténylegesen elfogyasztott víz mennyiségétől függ, azzal a különbséggel, hogy minél többet fogyaszt valaki, annál nagyobb az alapdíj.  Ezen kívül még csapadékelvezetési díjat is fizetnek a berliniek. Ezt az ingatlan pormentesített és szabad ég alatt levő területei alapján számolják ki. A teljes díj összességében magasabb, mint a többi német nagyvárosban.

Környezetgazdálkodás

Berlinben kiemelten foglalkoznak a megújuló energiák hasznosításával. A szennyvíziszap-kezelés során keletkező biogáz felhasználása  mellett az egyik szennyvíztisztító műben 3 db.  93 méter rotor- átmérőjű, egyenként 2 MW teljesítményű szélturbinát  is üzemeltetnek. Élenjárnak a csatornára telepített hőcserélők megépítésében is. A berlini vízművek működteti a nagyváros legnagyobb, 5434 m2-es napkollektorát.

/A BWB-ről az adatokat Várszegi  Csabától,  a MHT Vízellátási Szakosztályának elnökétől kaptuk./

Az egykor megcsodált, de ma is modernek számító Nyugat-berlini ICC-ben (Nemzetközi Kongresszusi Központ) és a hozzátartozó kiállító-pavilonokban rendezik kétévente földrészünk legnagyobb ilyen jellegű eseményét, a Wasser Berlin szakkiállítást és konferenciát, ahol minden résztvevő, látogató (szakemberek és laikusok egyaránt)    értékes ismeretekkel, tapasztalatokkal lesz gazdagabb.

Berlin, a vizek városa

Berlin nem csak a multikultúra  városa, hanem igazi vízi város is.  A sokszor kanyarodó, két ágra oszló Spree folyón, a  csatornákon és a Havel folyamon  több hidat találunk, mint Velencében. Ezek közül a legszebb, a teljesen felújított, eredeti szépségében pompázó Oberbaumbrücke. A folyón szünet nélkül járnak a hajók, melyekről szinte  minden fontosabb középület, műemlék  látható és  megközelíthető. A  Spree partjára számos vízparti étterem, kávézó, söröző települt. A világváros szélein több kisebb, nagyobb, gyönyörű tavat találunk, melyek közül talán a Wannsee a legszebb, ahol nyáron tengerparti hangulat csábítja fürdőzésre, napozásra a turistákat.

Ez a vízóra Berlinben nem "vízmérő"

Vízmű múzeum a Müggelsee közelében

Merre halad a világ ? A vízenergia-hasznosítás nemzetközi helyzete.  Európai uniós tervek Fáy Árpád a műszaki tudományok kandidátusának, nyugalmazott egyetemi docensnek írását ide kattinva olvashatjuk.

   Braziliában található a Föld legnagyobb vízierőműve

Az Itaipu a világ legnagyobb teljesítményű vízerőmű gátja. Brazíliában található a világ legnagyobb ember alkotta vízesése. A gáttól kiinduló elektromos vezetékek olyan hosszúak, hogy egymáshoz illesztve másfélszer körbeérnék a Földet. Az erőmű  évente 90 ezer gigawattnyi energiát termel, ami 3 évig fedezné London energiaszükségleteit. A monstrum megépítéséhez 40 ezer munkásra, valamint 13 és félmilliárd fontra volt szükség. Az építkezés hét keserves évig tartott, és az energiáért folytatott gigászi küzdelemért hatalmas árat kellett fizetni.

Brazília az 1960-as években virágzásnak indult. A gazdaság évente 10%-kal növekedett, és a népesség is rohamosan gyarapodott: az ország 70 milliós lakossága harminc év alatt 170 millióra növekedett, így Brazília a világ tíz legnépesebb országa közé került. Ez a növekedés az energiaszükségletekben is megmutatkozott. Az országnak nem volt annyi ásványi energiahordozója, amennyi átsegíthette volna a válságon, és az energia importra sem költhetett csillagászati összegeket. Ekkor valakinek remek ötlete támadt: miért ne használhatnák Brazília ingyenes, bőségesen rendelkezésre álló energiaforrását: a vizet.

A világ édesvízkészletének 10%-a Brazíliába található: az ország 40 ezer kilométernyi folyói körbeérnék a Földet. Ha e hatalmas vízkészletet vízerőművek révén ki lehetne aknázni, a költséges üzemanyagimport nélkül is fedezni lehetne az energiaszükségleteket. Brazília nagyban gondolkodott: az állam egyetlen hatalmas gát révén kívánta fedezni az ország energiaigényének jelentős hányadát. Egy ilyen hatalmas gátnak azonban nem könnyű ideális helyet találni: lényeges volt, hogy a folyó vízhozama megfelelő legyen a kívánt energia előállításához; keskeny partok között kanyarogjon, és a fekükőzet is megtartsa a gátfalak hatalmas súlyát.

Az Iguacu-folyó táplálja Brazília egyik legnagyobb vízesésrendszerét, ám itt csupán a gigantikus gát vízszükségletének egy nyolcada áll rendelkezésre. A mérnökök ötven helyszínt vizsgáltak meg egyenként, ám mindet elvetették.
A 4000 kilométeres Paraná Dél-Amerika második leghosszabb folyója, egyedül a hatalmas Amazonas előzi meg. A folyó egy szakaszon Brazília és Paraguay határán kanyarog. Egy Itaipu nevű térség közelében keskeny víz alatti szurdokon halad keresztül. A geológiai mérések szerint a helyszínen a fekükőzet is alkalmas volt a hatalmas súly megtartására, tehát a mérnökök megtalálták a tökéletes helyet. Ám volt egy hatalmas gond.

A szurdok Brazília és régi ellensége, Paraguay határa mentén húzódik. A két ország a 19. században elkeseredett háborút vívott egymással. Paraguay elvesztette területének felét, és a lakosság felét lemészárolták. A két nép között száz év elteltével sem szűnt meg a bizalmatlanság.
1966-ban megkezdődtek a két ország közötti tárgyalások: a gátépítés munkálatai hét évig a levegőben lógtak. A hatalmas energiakészletek csábító ereje végül ellenállhatatlannak bizonyult. 1973. április 26-án Paraguay végül aláírta az egyezményt, az Itaipu-gát zöld utat kapott.

A világ legnagyobb vízerőmű-gátja azonban áldozatokat is követelt: a hatalmas erőmű táplálásához kiterjedt gazdasági területeket és erdőket kellett elárasztani. Emberek tízezrei vesztették el otthonukat és több ezer állatfaj élőhelye tűnt el örökre. Az Itaipu projekt számára azonban már nem volt visszaút.
Részben azért is esett a választás erre a völgyre, mert ritkán lakott. A brazíliai oldalon azonban 600 négyzetkilométernyi mezőgazdasági terület és több ezer kisgazdaság volt, míg a paraguay-i parton 470 négyzetkilométernyi esőerdő helyezkedett el, amely több ezer fajnak adott otthont. Akkoriban kezdődtek világszerte a környezetvédelmi mozgalmak, a rendszabályok és a jogi előírások azonban nem voltak olyan szigorúak, mint ma.

Az erőművet a hatalmas Parana energiája táplálja és a cél: energiabőség a két ország számára. A több milliárd fontos költségvetést a brazil állam és külföldi befektetők biztosítják. A mérnökök megtalálták a folyót és a helyszínt, amely ideális a gát számára, az építés előtt azonban a folyót el kell terelniük több ezer éve megszokott útjáról, majd végül vissza kell engedniük a medrébe. A part talajába hatalmas elterelő csatornát vájtak. Ebbe terelték a folyót az építkezés idejére. A 80 méter mély, 2 kilométeres csatorna a történelem eddigi legnagyobb elterelő csatornája. Három évvel az ásás megkezdése után a mérnökök készen álltak a csatorna beton záró falainak felrobbantására: 1978. október 20-án reggel nyolc órakor a folyó dübörögve foglalta el új medrét. Az Itaipu mérnökei jelentős eredményt értek el: elterelték Dél-Amerika egyik legnagyobb folyóját.

A Paraná teljes elterelése után kezdetét veheti a munka oroszlánrésze - az Itaipu-gát hatalmas falainak felhúzása.A vízerőmű gátak úgy termelnek energiát, hogy a lezúduló víz nagy sebességgel meghajtja a turbinákat. Minél magasabb a gát, annál nagyobb a szintkülönbség, tehát annál több energia termelődik. Az Itaipu mérnökei tudták, hogy a víznek 100 métert kell esnie a beígért, rekordnak számító energiamennyiség előállításához. A meder azonban csupán 50 méter mély. A megoldás: másodlagos gátakat kell építeni. Így a kellő mértékben megnövelhető a központi fő betongát magassága, ez azonban azt jelenti, hogy a gátrendszer 7 kilométeren keresztül kígyózik majd a völgyben.

A mérnökök kétségbeesve keresték a munkaerőt. A Paraná völgye azonban távoli és ritkán lakott vidék. A legnagyobb város, Foz do Iguacu is csupán apró határtelepülés. A legközelebbi nagyváros Sao Paulo 1000 kilométerre fekszik.Végül több tízezer munkást szállítottak buszokkal a térségbe Brazília minden szegletéből. Nekik azonban iskolákat, kórházakat, templomokat, óvodákat kellett építeni, vagyis mindent, amire egy nagyvárosban szükség van. Egész lakónegyedek épültek kifejezetten a gát dolgozói számára. a rohamosan gyarapodó embersereg étkeztetését hatalmas gyártósorok segítségével oldották meg. Foz do Iguacu városa szédítő mértékű növekedésnek indult. Egyszerre mintegy harmincezer munkás lepte el ezt a jelentéktelen kisvárost.

A gátaknak ki kell állniuk: a mögöttük húzódó tározó hatalmas víztömegének nyomását. Ahol a domborzat engedi, a gátak egyszerű falak, amelyeket beépítenek a környező sziklákba, Itaipuban azonban a gátnak önmagában kellett megállnia, mert nem kedveznek a terepviszonyok. Az épülő gát tehát kizárólag önnön súlyára számíthatott. A mérnökök az ilyet „súlygát"-nak nevezik: az elv szerint olyan nehézre kell építeni, hogy a víz ne tudja elmozdítani. Egy gát azonban csak annyira jó, amennyire az alapja, vagyis a fekükőzet teherbírásának is hatalmasnak kell lennie.

Egy tömör betongát a szükségesnél jóval súlyosabb lenne, ráadásul felesleges többletköltséggel járna megépíteni, ezért a gát a terveik szerint üreges lesz. Ez a megoldás azzal jár, hogy azonos mennyiségű beton felhasználásával szélesebbre építhető a gát alapja, és csökkenthető a falak lejtésszöge, így a gát ott lesz a legerősebb, vagyis az alapnál, ahol a víz nyomása a legnagyobb lesz. Ezenkívül az áramfejlesztő berendezéseket is magában a gátban helyezhetik el.

Hirtelen leálltak a munkálatok. A felmérés során alkalmasnak ítélték a fekükőzetet, a mérnökök most mégis rábukkantak egy morzsalékos kőzetből álló gyenge rétegre, amely olyan, mint egy szuvas fog, 20 méter mélyen. A mérnökök attól tartottak, hogy ez nem tartja meg a gát súlyát, és ha folytatják az építkezést, a gát összedől.
Alagutakat fúrtak a kőzetbe, hogy a mérnökök megvizsgálhassák a gyanús réteget. A munkások tétlenül várták, hogy a mérnökök és a geológusok előálljanak a megoldással. Végül kiötlöttek egy tervet: a morzsalékos kőzetrétegre nem lehet építeni, de magát a réteget talán ki lehet cserélni. A mérnökök fogorvos módjára kitisztítják a gyenge kőzetréteget, majd extra szilárd betonnal töltik ki az üreget. Az ötlet bevált, a többletmunka azonban hónapokig tartott és újabb 10 millió fonttal növelte a költségeket.
A mérnökök számára azonban nem a munka léptéke okozta a legnagyobb fejtörést: ha a hagyományos módon öntik ki ezt a hatalmas betonmennyiséget, a tömbök nem kötnek meg rendesen. A kötésben lévő betonban a cement reakcióba lép a vízzel, miközben hő fejlődik. A kisebb betontömbök belső hőmérséklete hamar lecsökken, és a tömbök gyorsan megkötnek. Az ilyen hatalmas tömbök belseje azonban jóval hosszabb ideig forró marad. A felszínük ellenben gyorsan kihűl és megköt, így több száz repedés keletkezik, amelyek végzetesen meggyengítik a betont. És nem ez az egyedüli probléma: a térségben a hőmérséklet gyakran meghaladja a 40 Celsius fokot. Ha egy hatalmas tömb a napon szárad, hőmérséklete a 90 Celsius fokot is elérheti, ami szintén gyengülések és repedések keletkezéséhez vezet.
A mérnökök hosszasan törték a fejüket, majd előálltak a megoldással: hűtés, méghozzá ipari méretekben. Két hatalmas hűtőüzemben hűtöttek le minden gramm betont. Jeges vízzel mosták és hideg levegővel fújták az anyagot. Jégdara felhasználásával 4 fokos középhőmérsékleten tudták tartani a betont. A hűtési munkálatok hatalmas méreteket öltöttek: a két hűtőüzem kapacitása 50 ezer háztartási hűtőgépének felelt meg.

Az építkezés alatt több ezer kilométerről szállították a helyszínre a cementet: húszpercenként érkeztek a negyventonnás teherautók az új szállítmánnyal.
Negyvenezer ember dolgozott olyan ütemben, amellyel 55 percenként fel lehet húzni egy 20 emeletes épületet. A munkálatok végéhez közeledve pedig ez a tempó még tovább fokozódott.

    
Az Itaipú-gát Földünk legnagyobb vízierőműve, amelyet világszerte a mérnöki kreativitás bravúrjaként tartanak számon. A National Geographic filmjében tanúi lehetünk, hogy a mérnökök tervei alapján negyvenezer brazil és paraguayi munkás miként alakítja át gyökeresen a természeti környezetet a Paraná folyó felső szakaszán: a feszített tempójú építkezés során elterelik a világ hetedik legnagyobb folyóját, kitelepítik az érintett régióban élő sokezer embert és állatot, és több millió tonna beton felhasználásával gigantikus tározót építenek a Paraná vizének visszaduzzasztására.
A National Geographic Channel Különleges építmények sorozata olyan mérnöki csodákkal ismerteti meg a nézőket, melyek megtervezése és kivitelezése néhány évtizeddel ezelőtt még teljességgel elképzelhetetlen lett volna.


Amikor a gát befejezése és a völgy elárasztása előtt elkezdődött a visszaszámlálás, a természetvédők is hozzáláttak a vadállatok evakuálásához. Ezzel egy időben kezdetét vette a több mint 8500 család átköltöztetése. Hosszas tárgyalások és bírósági ügyek keretében mindenkivel sikerült megegyezni a kártérítések ügyében. Voltak, akik pénzt kaptak, és voltak, akik hasonló ingatlant és birtokot egy másik helyen. A családok némelyike nemzedékek óta élt és gazdálkodott a Paraná-völgyben. Sokak számára lesújtó érzés volt örökre elhagyni az otthonukat.

A következő mozzanat azonban rendkívül kritikus volt.
Az Itaipu-gát megtelt víztározója olyan nyomást fejt majd ki a gátfalakra, mintha négyezer buldózer tolná szakadatlanul. Egy nagyobb gát átszakadása mindig hatalmas katasztrófát jelent, mert a kiszabaduló víztömeg pusztító hullámban söpör végig a folyón, és hatalmas károkat okoz. Víztömeg söpörne végig a Parana-völgyön. A hullám elérhetné az 50 kilométeres óránkénti sebességet, és a legmasszívabb épületek kivételével mindent elpusztítana, ami az útjába esik. A halálos áldozatok számát az befolyásolná, hogy idejében értesülnének-e a völgyben élők a közelgő árhullámról.

1982 októberében, hét évvel a munkálatok megkezdése után elérkezett a nagy nap. Lezárták az elterelő csatornák hatalmas zsilipkapuit. A Paraná visszatérhetett eredeti medrébe. A víz átömlött a zárógátakon és a tározóba áramlott. Innen már nem volt visszaút.

Ahogy emelkedett a vízszint, egyre nagyobb nyomás nehezedett a hatalmas betonfalakra. A víz mélysége a tározóban 14 nap alatt érte el a maximális 100 métert. Mindenkit kilakoltattak az ártérről, mégis voltak,akik itt maradtak, hogy végignézzék, ahogy a víz ellepi a házukat. Ahogy lassan emelkedett a vízszint, apró szigetek keletkeztek. De csak rövid időre, mert néhány óra múlva ezek is eltűntek a tározó víztükre alatt.Egy ideig azonban ezek jelentették a rémült állatok utolsó mentsvárát. Az állatok egy idő után már csak a fák tetejére menekülhettek az emelkedő víz elől, ami az őket menteni próbáló csapat számára is veszélyeket rejtett. Egyre emelkedett a vízszint, és ahogy a csónakkal a fák lombjai között haladtak, a mentők nem tudták, mi vár rájuk a levelek között. Kisebb karmolásokat és harapásokat leszámítva azonban a mentőknek sikerül megúszniuk a súlyosabb sérüléseket. Napokig folytatódott a mentés, miközben folyamatosan emelkedett a vízszint. Két hét múlva pedig örökre víz alá került a tágas Paraná-völgy.
A gát hatalmas falai visszatartják a vizet, ám a mérnököknek most meg kellett állítaniuk a szintemelkedést. Ha a víz átcsap a gáton, meggyengülhetnek, sőt meg is repedhetnek a falak, ami katasztrofális következményekkel járna.A gát peremén fontos elvezető csatorna, úgynevezett túlfolyó található. Ez a fürdőkád túlfolyójának óriási változata: ez akadályozza meg az áradást, ha túl magasra emelkedik a vízszint. Csupán az a különbség, hogy ennek a túlfolyónak másodpercenként 64 millió liternyi vízzel kell megbirkóznia."
Itt azonban nem volt lehetőség próbára: a túlfolyó első használata már élesben történt. 1982 októberében a mérnökök a zsilipkapuk felhúzásával hamarosan megnyitották a túlfolyót. A benne dübörgő víztömeg 22-szer nagyobb, mint a Niagara vízesés. Ezzel tehát Brazíliában található a világ legnagyobb ember alkotta vízesése.

A következő kilenc évben az Itaipu építésének végső fázisa is megvalósult: kezdetét vette az erőmű építése a kész betonfalak belsejében. Helyére került a tizennyolc hatalmas tápvezeték, amely a turbinákhoz vezeti a vizet. Maguk a turbinák 800 tonnát nyomnak. Olyan hatalmasak, hogy speciális járművek kellettek a szállításukhoz.

Az Itaipu-gátnál termelt áram jelentős hányadát Sao Paulo és Rio de Janeiro nagyvárosai kapják, ám mindkettő több mint ezer kilométerre fekszik a gáttól. Ezért felállították a brazil tájon végigkígyózó hatalmas távvezeték hálózatot. A gáttól kiinduló elektromos vezetékek olyan hosszúak, hogy egymáshoz illesztve másfélszer körbeérnék a Földet.
A turbinák egymás után keltek életre, és 1991 áprilisában az Itaipu lett a bolygó legnagyobb teljesítményű vízerőműve: az itt termelt áram 24 millió Rio de Janeirói és Sao Paulói lakos energiaigényeit elégíti ki. Tíz évig zökkenőmentesen folyt a termelés.


Egészen 2002. január 21-én délután 1 óra 30 percig, amikor az Itaipu 18 turbinája közül 13 minden jel nélkül leállt. Az Itaipu mérnökei tanácstalanok: mi történhetett?
Rióban és Sao Paulóban megbénult az élet. A kialudt közlekedési lámpák 50 kilométeres kocsisorokat okoztak. Bezártak a metrók, az emberek liftekben ragadtak, az irodák, az otthonok és a gyárak sötétségbe borultak.Vajon mi okozhatta ezt a világvégeszerű áramkimaradást? A villanyszerelők kétségbeesett keresés után végre rábukkantak a probléma forrására: meghibásodott az egyik vezeték, így a villamoshálózati rendszer képtelen volt megbirkózni az Itaipuban termelődő energia- mennyiséggel, ezért kikapcsolt a biztosíték, leállítva a hatalmas gát teljes áramfejlesztő rendszerét.

Az ügyben vizsgálatot indítottak, és 8 milliárd fontot költöttek a villamoshálózati rendszer korszerűsítésére, hogy megelőzzék a további áramszüneteket. A brazil városok lakossága azonban - ha csak egy délután idejére is - megtapasztalhatta, mennyire rá vannak utalva az Itaipuban termelt energiára.
Az Itaipu-gát, ma 20 év múlva is rendkívüli alkotásnak számít és a közelmúltban egy mérnökcsapat a Modern Világ Hét Csodája közé választotta. Ma Brazília energiakészletének 90%-át vízerőmű gátak állítják elő. Az ilyen gátak révén lendülhetett fel a brazil városok és ipar fejlődése, és az ország távoli vidékein élőkhöz is így juthatott el az elektromos áram.

A vízenergiáért azonban nagy árat kell fizetni. Világszerte egyre többen figyelnek fel a vízerőmű gátak okozta környezeti károkra. Az Itaipunál látható fák korhadt csonkjai mindenkit arra a völgyre emlékeztetnek, amely örökre elveszett. És arra is figyelmeztetnek, hogy milyen hatalmas árat fizetett Brazília lakossága az energiáért.    /Forrás: National Geographic Online/

   

Üzembe helyezték Kínában  a világ egyik legnagyobb vízierőművét. A Sárga-folyó felső szakaszán nyolcévnyi építőmunka után a Lahsziva (Laxiwa) vízierőmű első két egységét indították el. A vízierőmű a legnagyobb, 4,2 gigawattos kapacitással, és a legmagasabb - 250 méteres - gáttal rendelkezik a Sárga-folyón levő összes vízierőmű közül. A Lahsziva többi négy generátora 2010 vége előtt áll üzembe, és ezzel a Sárga-folyó felső folyásánál levő vízierőművek teljes kapacitása több mint 10 gigawattra nő. Kína 2020-ra vízierőművi áramtermelő kapacitását háromnegyedével, 300 gigawattra akarja növelni. Jelenleg is Kína rendelkezik a világon a legnagyobb vízierőművi áramtermelő kapacitással, 170 gigawattal, amely az ország teljes áramszükségletének 20 százalékát képes fedezni.

 

 

 

 

 

  

Újpestről Párizsba hajózott a Hableány nevű gőzhajó

Világszenzáció volt 1867-ben, amikor gróf Széchenyi Ödön kilépett hajójából a világkiállítást rendező francia fővárosban. A párizsiak csodálattal üdvözölték elődeink teljesítményét. Verne Gyula fogadta a hajósokat Szajna partján, akinek azonnal ihletet adott a hajóút a Dunai hajós című regényéhez.

1867. április 6-án indultak el az újpesti Téli-kikötőből, hogy megmutassák a világnak a magyarok kitartását, mérnökeink, iparosaink, hajósaink tudását, a vízi hajózás fontosságát, szépségét. A kétezer km-t 43 nap alatt tették meg a Pest- Pozsony- Passau- Regensburg-Kelheim- Strassbourg- Nancy-Párizs útvonalon.

A kis gőzhajó Újpesten készült Hartmann József hajóépítő mester műhelyében. Az alkotókon és a gróf kapitányon kívül négyen ( kormányos, gépész, fűtő, szakács) járultak hozzá a nagy sikerhez.

A képek forrása: dunaiszigetek.blogspot hu

 

 

Vízellátás áram nélkül - 2700 éve

Egy ókor óta működő iráni vízellátó rendszer (qanat) is a bekerült az UNESCO világörökségi helyszínei közé. A 2700 éve megbízhatóan működő, háztartásokat és mezőgazdaságot ellátó vízrendszer az iráni Gonabad városában közel 40ezer embernek biztosítja az élet egyik alapfeltételét.

A függőlegesen egymás alá épített víztározó aknákat enyhén lejtő járatok kötik össze, így szivattyúzás nélkül jut felszínre a víz.

 

 

 

 

 

 

 

Tibet stratégiai fontosságú terület a vízkészletek ellenőrzése szempontjából (AFP/MTI)

Peking - Szakértők szerint stratégiai szerepe van a tibeti hatalmas vízforrásoknak abban, hogy a kínaiak ragaszkodnak a "világ tetejéhez", a fennsíkon ered ugyanis Ázsia több nagy folyója. "Tibet stratégiai terület. Ellenőrzése révén Kína ráteheti a kezét hatalmas ásványianyag- és vízkészleteire" - mondta Bráhma Csellanej, az újdelhi Politikai Kutató Központ munkatársa.  "Az ázsiai vízgondokat súlyosbító általános felmelegedés idején - Tibet ellenőrzése révén - Kína politikai fegyverként használhatja a vizet" - tette hozzá Csellanej, a nemzetközi kapcsolatok szakértője. Az 1951 óta kínai közigazgatás alatt lévő tibeti fennsíkon található vízfelületek teszik ki az ázsiai ország összes tófelszínének egyharmadát. Ezen a fennsíkon erednek a legfontosabb ázsiai folyók is: az Indus, a Mekong, a Jangce, a Sárga-folyó, a Szalven, a Brahmaputra és a Szatledzs. A nagy folyamok közül egyedül a Gangesz ered a Himalája indiai oldalán. Tibet ellenőrzése révén Kína uralja a nagy folyamok felső forrásvidékét, és hatalmas vízierőműveket építhet - például Jünnan (Yunnan) tartományban - amelyek elengedhetetlenek erőteljes gazdasági fejlődéséhez. Az elmúlt két évtized rendkívül gyors fejlődése okozta környezetszennyezési gondok miatt Peking 2020-re szeretné energiafogyasztásának 15 százalékát megújuló erőforrásokból biztosítani. Ez a 2005. évi arány kétszerese lenne. Jelentős szerepet szánnak a vízierőműveknek, amelyek kapacitása 2020-ig a tervek szerint eléri a 300 millió kilowattot. A kínai hatóságok azonban nem verik nagy dobra erre vonatkozó terveiket, illetve ezek várható kihatásait a szomszédokra: Thaiföldre, Kambodzsára, Vietnamra és Indiára. Az egyik kínai terv különösen aggasztja a tibetieket, indiaiakat és a környezetvédőket: a tibeti folyók vizének összegyűjtéséről és a gátak emeléséről lenne szó a Jarlung Cangpón (Brahmaputra), hogy a vizet az élettelen, agyonszennyezett Sárga-folyóba juttassák, amely már képtelen biztosítani Kína északi vidékékének vízigényét. Egy minapi jelentésében az emigráns tibeti kormány úgy vélte,hogy ez a csillagászati összegeket felemésztő terv akkora vállalkozás lenne, mint a több százezer emberélet árán épített Nagy Fal. A terv támogatói szerint viszont mindössze 25 ezer embert kellene csak áttelepíteni.

 

 

  Németh Ádám élménybeszámolója  a Bermad  cég membrán- vezérlésű szelepeit bemutató izraeli tanulmányútról

 

 

Az izraeli székhelyű Bermad cég meghívására, melynek magyarországi képviselője az Arad Hungária Kft.,  Magyarországról hárman indultunk február 6-án.   Hajdú Gábor a Tiszamenti Regionális Vízmű Zrt. főmérnöke, Drozdik Károly az Arad Hungária mint forgalmazó képviselője és jómagam. Felszállásunk, repülésünk sima volt a nagy havazás ellenére. Izraelbe a belépés egyszerűen ment, hála a házigazdáktól kapott meghívónak. Tel-Avivban hajnali 4-kor el is foglaltuk szállodai szobánkat és aludtunk egy keveset.

Izraelben a vasárnap munkanap, de ezt a napot még utazással és a vidék megismerésével töltöttük. Jeruzsálemen keresztül a Holt tenger érintésével Nahariyába utazott a továbbképzésre érkezett nagyjából 35 fős nemzetközi csapat. Volt közöttünk lengyel, slovák, ciprusi, kínai, fülöp- szigeti, indiai, dél-afrikai is. Egyetlen közös nyelvünk az angol volt, ezen a nyelven folyt a vezetés, oktatás. Rövid ismertetést kaptunk Jeruzsálem felé az út melletti kerítés és ezen keresztül az ország történetéről.

 

 

Jeruzsálemben megtekintettük a várost az olajfák hegyéről, majd sétáltunk egy rövidet az óvárosban. Jártunk Dávid király sírjánál, az utolsó vacsora termében (mely már kellően átalakult) az óvárosi bazárokban, a Szent-Sír templomban, mely kápolnáit több keresztény felekezet használja. Mindegyik felekezethez tartozik kápolna. A hely egyébként nem emlékeztet a kétezer évvel ezelőtti Golgotára, meglehetősen zajos, forgalmas, templomhoz képest, Mint katolikus megilletődve jártam a szent helyen. Elgyalogoltunk a siratófalhoz is, a zsidók legszentebb helyéhez, a lerombolt templomuk egyetlen megmaradt falához. Buszra szállás után sóval és furcsa alakú kenyérrel kedveskedtek házigazdáink, és elindultunk a Holt tenger felé. Jeruzsálemtől ami ~ 700 m-el fekszik a tenger szintje felett, leereszkedtünk 400 m-el a tenger szintje alá. Jeruzsálemig a tengerparttól (Tel-Avivtól) még valamennyire zöld volt a táj, de Jeruzsálemet elhagyva (ami a vízválasztó), kietlen pusztasággá változott a vidék. Néhány lejtő zöld volt, de nagyrészt csak köves földes domboldalt lehetett látni. Egy helyen láttunk a buszból birkákat, csak azt nem értettük, hogy mit legelnek. A völgyekben vízmosások nyoma látszott, ebből azt a következtetést vontam, le, hogyha esik az eső akkor nagyon esik és rohan le a kopár talajon a víz. A Holt tenger partjához közel Kumránban ebédeltünk, majd lementünk fürdeni a Holt tengerbe.  Személyesen is kipróbáltam a Holt tengeri lubickolást. Úszni nem igen lehet, mert kilóg az ember lába a vízből ha tempózni szeretne. Ha sikerült függőlegesen maradni, egy kicsit mell fölé ér a víz. Fröcskölni, vizet nyelni nem szabad, mert annyira sós a víz, hogy problémát okoz. Fürdés után a Jordán völgyében indultunk északra vissza a Földközi tenger  partjára Nahariyába, ahol a szállásunk és a Bermad cég központja és gyára található. Vasárnap este fáradtan érkeztünk a szállodába de egy kis ízelítőt kaptunk a helyi kultúrából. A szállodában örömmel fedeztem fel a magyar zászlót, ennek vélhető oka az volt, hogy Kecskemét és Nahariya testvárosok.

Hétfőn a Bermad cég előadótermében megkezdődött az oktatás, melynek keretében a gyárat is megnéztük. Az öntvényeket nem helyben készítik, azokat hozzák több esetben külföldről is, itt a festés, összeállítás, tesztelés csomagolás folyik. A gyárban kérték hogy ne fényképezzünk, így belső képeim nincsenek. Semmi kirívó nem volt, sem labortisztaság, sem rendetlenség nem volt. A használt gépeken is az látszott, hogy ami jól működik azt használják, csak azért nem vesznek újat mert a régiről lekopott a festés. A gyárlátogatás után a membrán vezérlésű szelepek működéséről volt egy hosszú fejtegetés, gyakorlatilag kitöltötte a napot. Ez a hosszú bevezető szükséges volt különböző funkciójú szelepek működésének megértéséhez. A gyártott szeleptípusok nevei angolul és magyarul :

Pressure-Reducing Valve =  nyomáscsökkentő szelep
Proportional Pressure-Reducing Valve  =  arányos nyomáscsökkentő szelep
Pressure Sustaining & Reducing Valve  = nyomástartó és csökkentő szelep
Quick Pressure-Relief Valve - gyors nyomáslefúvató szelep
Level Control Valve with Float Pilot - úszós szintszabályzó szelep
Level Control Valve with Altitude Pilot - membrános szintszabályzó szelep
Booster Pump Control Valve - szivattyú szabályozó szelep (mágnesszelep is van)
Surge Anticipating Valve - nyomáslökést megelőző szelep
Pressure-Relief/Sustaining Valve - nyomás lefúvató, tartó szelep
Differential Pressure Sustaining Valve - nyomáskülönbség tartó szelep
Flow Control Valve - térfogatáram korlátozó szelep
Burst Control Valve - csőtörésre záró szelep
Solenoid-Controlled Valve - mágnesszeleppel vezérelt szelep
Electronic-Controlled Valve - elektronikusan szabályozozott szelep

Az átmérők néhány megkötéssel: DN40 - DN900 a nyomásfokozat: PN 10 16 25 (40) A termékekről a http://www.bermad.com/ honlapon is lehet tájékozódni, csak nem magyar nyelven. A viszonylag egyhangú előadásokat a helyi kibuc étkezőjében, - ahol a gyár létesült  - elköltött ebéd törte meg.  Kedden az előadásokban a változatosságot a helyi családi nap hozta, az ottani óvoda gyerkőcei énekeltek két dalt nemzetközi csapatunknak. A szerdai érdekesség  egy gyakorlati foglalkozás volt, szétszedtünk egy NA 80-as szelepet az utolsó csavarjáig. Egy óra alatt végeztünk négyen a szét és- összeszereléssel miközben szóbeli utasításokat is kaptunk. Ezeken a napokon még változatosságot hozott az esti éttermi vacsora, mindig más helyszínen étkeztünk. Vacsora után pedig egy kis tengerparti levegőzéssel és a hullámok hallgatásával töltődtünk fel.  Külön programként még megnéztük néhányan egy NA 100 nyomáscsökkentő beállítását a próbapadon, ami az átáramló vízmennyiség hatására a kimenő nyomását emeli. Azon döbbentem meg, amikor a nyomáscsökkentő előtt 10 bar nyomást és 400 m³/h vízszállítást mutattak a műszerek.

 

 

Csütörtökön újra országjárásra indultunk, a bermados referenciákat tekintettünk meg. Az első állomás a Galileai tó partján egy vízkivételi mű volt. A szivattyúk nyomó oldalán (egyenként 380 m³/h, 160 m névleges emelőmagasság) elhelyezett szerelvényeket szállította a Bermad.  A telep megtekintése után a Galileai tó partjára is lementünk, bedugtuk az ujjunkat a vízbe. A   vízen járással senki nem kísérletezett. A túlpart a Golán fennsík, amit Izrael a hat napos háború során szállt meg. A fennsík katonai jelentősége mellett legalább annyira fontos az is, hogy így a Galileai tó teljes mértékben izraeli fennhatóság alá került. Ennek jelentősége azért óriási mert a környék messze legnagyobb természetes édesvíz tározója a tó, innen kerül a Jordánba is víz, mely nagyon fontos szerepet játszik a folyóvölgy édesvíz ellátásában. Elbuszoztunk a Jordán folyó Jézus hagyomány szerinti megkeresztelkedésének a helyére is. Itt magyar nyelvű feliratot is találtam, a keresztelkedés evangéliumi idézetét. Ez egyébként legalább 30 nyelven ki van írva a falakra. A Jordánban, halakat is láttunk úszni. Elbuszoztunk Tábor hegy mellett egy felszíni mesterséges víztározóig.

 

 

A tározóban Haifa tisztított szennyvizét és összegyűjtött csapadékvizet tároznak öntözési célra. A tározóból egy NA1000 30 km hosszú vasbeton vezetéken továbbítják az öntözővizet a felhasználás helyére.  A gép indítások és leállások rendszeresen törték a távvezetéket. A törések megelőzése érdekében három párhuzamosan kapcsolt nyomáslökést megelőző szelep-et méretezett és telepített a  Bermad, ami megszüntette a vezeték meghibásodását. A működést  élőben is bemutatták. A telepen láttam egy legalább 1000 mm átmérőjű Danfos indukciós mérőt, valamint egy betonelemekből készített óvóhelyet a bombák repeszei ellen. Ilyen óvóhely egyébként a gyár területén is volt.

Következő állomásunk Haifában egy két zónás átemelő volt. A patronos búvárok voltak szabad téri elhelyezéssel. Emlékeim szerint 160 és 260 m emelőmagasságú gépek voltak. Itt is a lengésvédelmet oldották meg a Bermad szerelvényeivel. Az átemelőnek egyébként saját diesel generátora volt üzemzavarok esetére. Haifában megnéztünk még egy nyomáscsökkentőt is, ahol az érkező 9 és 11 bar között ugráló nyomást csökkentették 4-5 bar körüli nyomásra. Két érdekes szerelvény is  láttunk, az egyik most éppen nem üzemelő DN150-es nyomáscsökkentővel egybeépített mechanikus vízóra. A másik ezzel párhuzamosan kötött nyomáscsökkentő - amelyik üzemelt - csak DN100 volt, de a kimenő nyomását az átáramló víz mennyiségének növelésekor növelte, ezáltal kompenzálva a nagyobb fogyasztáskori veszteségeket. Az egész berendezés egy föld feletti rozsdamentes acél szekrényben helyezkedett el. Számomra meglepő a nyomáscsökkentő előtti 9 és 11 bar közötti nyomásingadozás volt, mely 1-2 másodpercen belül megtörtént. A nyomáscsökkentőhöz menet gyönyörű kilátás nyílott a buszból a haifai tengerpartra.

Nahariyába érve a hivatalos záró vacsora várt ránk, melyen kaptunk egy továbbképzést elvégzését tanúsító iratot. Ezután spanyol és mexikói dallamokat hallgattunk, majd visszavittek busszal a szállodába.

Pénteken délelőtt egy hidraulikai feladatot beszéltünk meg, hogyan lehet a Bermad szerelvényeivel megoldani. Ilyen kérdések voltak, mint bizonyos területek priorizált ellátása, vezetékek lengésvédelme, hosszú nagy esésű vezetékek nyomáscsökkentésének problémája, medencék szintszabályozása.

Mivel a péntek Izraelben már nem munkanap, befejeztük az okulást, és elindultunk vissza Tel-Avivba. Előtte megnéztük a Nahariyától északra a libanoni határt, és onnan a tengert. A határ emlékeimbe idézte a vasfüggönyt, csak még annál is komolyabbnak tűnt. A kis kitérő után Akkó történelmi belvárosát tekintettük meg egy 3 órás séta keretében. A település érdekessége, hogy Napóleon amikor itt járt nem tudta bevenni. Akkóban van Izrael 3. legfontosabb mecsete, itt őrzik Mohamed próféta bajuszát. Estére Tel-Avivba értünk a szállodába ami néhány perc sétára volt a tengerparttól. Javasolták, hogy nézzünk szét az éjszakai életben, de két dologra vigyázzunk: A katonafiúk menyecskéit ne nézegessük  és óvatosan lépjünk le a járdáról, mert néhány sofőr többet iszik  a kelleténél. Nagyon nem éjszakáztam de kisétáltam az esti tengerpartra.

Szombaton, mely ott a pihenőnap gyalogosan tettünk egy jaffai látogatást. Jaffa régi neve Joppe, és már teljesen egybeépült Tel-Avivval. A nap annyira melegen sütött, hogy a tengerparton többen fürödtek. Volt  aki egyéb vízisportokat űzött, sokan piknikeztek, játszottak a homokos tengerparton. Jaffa egy arabok által lakott divatos városrész. A kilátás a tengerpartra gyönyőrű. A séta érzése írásban át nem adható a hétvégei forgataggal, sokféle emberrel, szórakozással, tengerparttal. Gyorsan eltelt a nap. Csoportunkból többen nap közben hazaindultak,   mert már ment a repülőgépük.

Nekünk vasárnap hajnali fél háromkor volt kelés, mert 6 órakor indult a gépünk vissza Budapestre, és javaslat szerint 3 órával előbb kint kellett lenni a reptéren. A Bermad cégtől  kapott írás, hogy hol jártunk, és egy kedves helyi kísérő segített a kilépésben, így mindössze y fél óra alatt az összes ellenőrzésen átjutottunk. Csomagjainkon ellenőrző kódok, mely az útlevelünk hátára ragasztva, útlevél legalább ötször elkérve... segítség nélkül biztosan lassabb lett volna a kijutás.

A hazaút a havas Magyarországra sima volt. Magyarország felett láttuk Hajdú Gábor települését Szolnokot, azután már földet is értünk. Az út alatt sok érdekeset láttam, hallottam tanultam, a világ más kultúrájával ismerkedtem meg. Hiába várt itthon a hideg hó, nagyon jó volt hazaérkezni szülőföldemre.

                                                                                                                                                                   Németh Ádám ( DMRV Zrt.)

/Kiss Miklós/